4. fejezet

- Akkor felkészültél arra, hogy tizenkét srácot felügyelj? - fordult be az épület sarkánál.
- Mentálisan igen, lelkileg már kevésbé. - követtem az utcába egészen egy sötétített üveges autóig.
- Pakold be a csomagjaidat. A kocsiban várlak. - kerülte meg a járművet, majd beült a volán mögé. Aha, szóval találjam ki egyedül, hogy nyílik a csomagtartó! Biztos valami biztonsági záras izé lehet, amit a rajongók nem tudnak feltörni.
Tapogatózni kezdtem az autó hátulján mire meg találtam a kis kallantyút és egy mozdulattal kinyitottam.
- Vagy csak egy egyszerű csomagtartó. - suttogtam magamnak.
Miután sikeresen beidétlenkedtem a bőröndömet az anyósülés felé vettem az irányt és sikeresen téptem fel az ajtót mire a bent ülő szöszke érdekesen nézett rám.
- Bocs ez a hely már foglalt. - vigyorgott rám aztán visszamélyedt a telefonjába. Mikor realizálódott bennem ki is ült ott, faarccal totyogtam vissza és behuppantam a hátsó ülésre.
- Szóval Hae Eun már ismertette veled a feladataidat igaz?  - indultunk el ... valamerre.
- Ki? - bámultam értetlenül a tarkóját.
- A hölgy aki felvételiztetett.
- Ja, igen. A srácokat kell felügyelnem, mert mostanában kicsit elvadultak és neked kell segítenem.  - bólogattam miközben magamban soroltam mit is hagytam ki.
- Pontosan.
- Annyira nem vagyunk rosszak. - vágott közbe Suho. - Csak egyesek kicsit több szabad teret szeretnének, ami nem mindig sül el jól.
- És mennyire nem jók ezek a megmozdulások? - érdeklődtem azt hiszem kicsit félénkebben is a kelleténél.
- Apró kis csínytevések vagy szökések. Nem nagy valamik. De most már lesz egy segítőm, aki segít kordában tartani tizenegy hülyét. - fordult felém majd villantott egy féloldalas mosolyt, amitől én szinte felvisítottam volna.
- Persze segíteni fogok minden erőmmel. - bólintottam és a kinti tájat kezdtem pásztázni.
Kis idő múlva egy nagy fehér épület előtt fékezett le az autó. Nem volt hivalkodó vagy feltűnő. Pedig olyan sokszor mentem el ezelőtt az épület, ahogy a klubunk találkahelyére siettem, avagy a kávézóba, de sose gondoltam volna, hogy ez az exo dorm bejárata. Már csak egy valami nem stimmelt.
- Ööö... A rajongók nem tudják, hogy itt van a dormotok? - rángattam ki a bőröndömet.
- De tudják. - kapta elő Suho a kulcsait és az ajtó felé sietett.
- Akkor biztos szerethetnek titeket annyira, hogy itt nem zaklatnak titeket. - próbáltam kicsit fényezni a kis rajongói társadalmunkat.
- Persze, de elvetemültek mindig vannak. - illesztette a kulcsot a zárba mire az fura zörgő hangot hallatva nyílt ki. - Itt azért nem látsz egyet, se mert ez a hátsó bejárat. Mindig ezt használjuk, szerintem érthető okokból.
Követtem Suho-t az épületbe majd egy kis lépcsős szerencsétlenkedés után végre ott voltam. Egy lépés választott el attól, hogy mint hivatalos EXO-L tag belépjek az EXO dormjába. Vagyis belépjek, mint a manager asszisztensük.
- Oda teheted a cipőidet. - bökött az ajtó mögötti szekrényre.- Gyere, megmutatom a szobádat. Igaz nem a legnagyobb, de szerintem a célnak megfelel. Utunk során több ajtó mellett is elmentünk. Kris-Tao, Baekhyun-Chanyeol, Suho-D.O...
- Ez az én szobám. Itt keress, ha bármire szükséged lenne. - mutatott az ajtó felé és haladt tovább. - És itt volnánk. - cövekelt le. A bejáraton az én becses nevem virított. Yoo Eunshin.
- Vártatok? - vontam fel a szemöldököm.
- A banda három részre szakadt ilyen téren. Vannak, akik nagyon vártak, vannak, akik semlegesek és vannak, akik a pokolra kívánnak.
- Nem hangzik valami kedvezően. - húztam el a szám.
- Majd megszoknak. Sok választásuk nincs. - vont vállat. - Nekem most vissza kell mennem a managerrel a srácokért az ügynökségre. Pakolj ki nyugodtan és fedezd fel a házat. Lehetőleg a szobákat hagyd ki. - ezzel távozott abba az irányba amerről jött. Fogtam magam és a bőröndömet majd betotyogtam a szobába. Ahogy Suho mondta nem volt egy hatalmas szoba de nekem pont elég. Egy ágy,  egy éjjeli szekrény és két nagyobb szekrény tette ki a szoba berendezését.
- Lássunk munkához Eunjae. - suttogtam majd nekiestem kipakolni és elrendezgetni mindent.
Fél óra múlva, mire mindent átpakoltam minimum kétszer, elégedetten álltam meg az ajtóban, hogy szemügyre vegyem a szobát. Szinte tökéletes. Már csak a plakátjaim hiányoznak.
Ahogy mindezeket nyugtáztam magamban indultam is feltérképezni a házat. Újra végigmente a folyosón, és jobban szemügyre vettem a sorra következő szobákat. Kai-Xiumin, Chen-Lay, Luhan-Sehun, Baekhyun-Chanyeol, Suho-D.O, Kris-Tao.
Szóval párban vannak. Most jó rajongó módjára fangörcsölnék, hogy a Hunhan és a Baekyeol igaz, de nem tehetem így tovább megyek. Továbbhaladva a nappaliban kötöttem ki. Tágas volt annyira, hogy tizenkét fiú kényelmesen elférjen benne. Persze az egész úgy nézett ki mintha a legújabb trend szerinti lakberendező magazinból varázsolták volna ide, plusz a legmodernebb kütyük. Hát igen ez az amikor valakinek sok pénze van. A konyha nem volt elválasztva a nappalitól így könnyen ráláttam arra is. Persze a látvány már kevésbé volt üdítő. Mosatlan edények szerte szét és valószínűsítem a reggeli maradék is ott volt hagyva. Mondom én, hogy szívmelengető. A konyhát inkább magam mögött hagyva az üvegajtó felé sétáltam majd óvatosan kinyitottam a tolóajtót. Ahogy kiléptem megütötte a fülemet a város zaja. A korláthoz érve arcomat az ég felé fordítottam és nagyot szipantottam a friss levegőből. Éljek úgy, mint egy fiú és még viselkedjek is úgy, lány létemre mindezt tizenkét srác előtt. Teljességgel pompás. De ha bevállaltam végigcsinálom.
5 perces elmefuttatás és tájban gyönyörködés után úgy döntöttem felhívom anyut. Nagy léptekkel indultam meg a szobám felé, majd ahogy elhaladtam egy szoba előtt lefékeztem és visszasétálta. Az ajtón lévő kis táblát olvastam újra meg újra. Tudom, hogy Suho azt mondta a szobákat kerüljem, de ide be akarok menni. A Hunhan birodalom. Ó apám, ha már csak belegondolok, hogy itt állok, az ajtó előtt elkap a sikítás. Csak nem bánják ha bekukkantok. Na meg, ha gyors leszek, és nem nyúlok, semmihez észre sem veszik. Lassan lenyomtam a kilincset és belöktem az ajtót. Bent nem az fogadott, amire számítottam. Azt hittem rendetlenség és szétdobált ruhák tömkelege fog fogadni. De nem. Szépen összepakolva minden és hatalmas rend. Ahogy bentebb haladtam az éjjeliszekrényen akadt meg a szemem. Valószínűleg ez lehet a Luhan ágya, hiszen a komódon lévő képen ő és szülei voltak. Körülötte személyes tárgyak. Az ágyon egy maci ült. Érte nyúltam, hogy jobban szemügyre vehessem. Közelebb emeltem és megcsapott gondolom Luhan illata. Nagyon kellemes volt. Férfias, de kellemes. Szépen visszaültettem a helyére és tovább haladtam. A másik ágyhoz. Ezen a komódon már kevesebb személyes érték volt viszont a falra egy családi kép volt ragasztva az ágy felé. Sehun volt rajta a szüleivel és a bátyjával. Sokáig fixíroztam a képet hasonlóságokat keresve közte és a testvére között.
- Te meg mit keresel itt? - zökkentett ki egy hang.