3. fejezet

- Gyere! - szólt egy női hang az ajtó mögül.A fém ajtó kilincsbe kapaszkodtam majd belöktem az ajtót. Ahogy beléptem egy fehérre festett helységbe találtam magam, azután tekintetem az iroda végében álló asztal mögött ülő két személyre vándorolt.
- Búj beljebb! - biccentett a fejével egy szemüveges hölgy. Barna haja szoros copfba rendezve. Szemem tovább siklott a mellette helyet foglaló szőke srácra és meg a levegő is belém szorult. Ez ... ez Suho oppa.
- Gyere, foglalj helyet.  - mosolygott biztatóan majd fejével az ülőalkalmatosság felé bökött. Remegő lábakkal indultam meg az asztal felé ügyelve arra, hogy ne essek el bennük. Minél közelebb értem annál jobban levert a hideg verejték, és a pulzusom az egekbe szökött, ezért megkapaszkodtam a szék támlájába és lehuppantam.
- Szóval akkor a manager asszisztensi állásra jelentkezel, igaz? - tagadott tollat a hölgy majd fentebb tolta orrán pihenő szemüvegét.
- I...igen hölgyem. - dadogtam zavartan.
- Ne izgulj. - mondta megnyugtatóan Suho mire felé kaptam a fejem és egyenesen a szemébe néztem. Egy másodperc töredéke alatt hasított belém a felismerés az ismerős szempár láttán. Ő volt az két nappal ezelőtt. Ő jött belém majd segített fel. Éreztem, ahogy a szívem a torkomban dobog, és ha nem kapaszkodom meg a székben, leszédülök onnan.
- Neved? - szegezte nekem a kérdést a hölgy.
- Hogy? - szeppentem meg.
- Hogy hívnak? - segítette ki Suho egy kedvesebb formában.
- Yoo Eun ... - francba a saját nevemet csak nem mondhatom majd hirtelen ötlettől vezérelve a még mindig a kezemben pihenő kis kártyára néztem. - Yoo Eunshin.
- Igen az önéletrajzodat megkaptam e-mailban. - nézett a papírra. Mi? Milyen önéletrajz? Én nem is ... Mina...
- Születési dátum? Kor?
- 1994 .03. 27-én születtem és huszonegy éves vagyok. - hadartam egy levegővel. Ilyen én még ehhez hasonló kérdések következtek, amire nyögve nyelősen de sikeresen válaszoltam.
- Rendben ezzel meg lennénk. Már csak egy kérdés maradt. Mért szeretnéd ezt a munkát? - rendezte össze a papírjait és rám szegezte a tekintetét.
- Ami azt illeti... - édes istenem most mit mondjak. - Azért szeretném ezt az állást, mert ... mert nagyon érdekel ez a hivatás és szeretnék tapasztalatot szerezni, hogy továbbtanulhassak ezen a pályán. - daráltam el a tökéletesnek tűnő hazugságot.
- Értem. Köszönöm szépen. A továbbiakról majd tájékoztatjuk.  - biccentett majd újra a papírok felé görnyedt. Suho csak felmutatta a hüvelykujját jelezve, hogy jó volt. Még mindig remegő végtagokkal álltam fel és hatalmas léptekkel siettem ki az épületből. Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a hideg szellő, ami ebben a pillanatban nagyon jól esett. Fáradtan rogytam a betonlépcsőre és a fejemet a tenyerembe temettem.
- Na, hogy ment? - hallottam barátnőm egyre közeledő hangját.
- Nem tudom, csak dadogtam össze vissza mint egy lány.
- Eunjae ... talán azért mert egy lány vagy. - veregette meg a vállam mire én csak ellöktem a kezét.
- Tudod, mit nem is érdekel ez az egész. - pattantam fel. - Teljesítettem a fogadást szóval ennyi. Majd beszélünk! - csaptam a hátamra a táskámat majd elindultam oda ahol végre biztonságba érezhetem magam, haza.
Egy hét telt el az ominózus eset óta és semmi reakció semmi értesítés. Mondtam, hogy teljesen esélytelen az hogy engem oda felvegyenek vagy hogy valaki egyáltalán bedőlt a kis álcámnak. De legalább egy előnye volt. Kipróbálhatom, hogy milyen parókát hordani. Minden héten más lehet a hajam színe meg ilyenek.
- EUNJAE! - kiabálta túl anya a zenét ezzel is kiszakítva a gondolataimból. - Mit mondtam már neked ezerszer!
- Jó tudom. Szokjak le arról, hogy ordíttatom a zenét. Tudom, tudom. - bólogattam.
- Akkor légyszíves. Egyébként meg leveled jött de szerintem elírták a nevedet. - dobta az ágyra a levelet majd távozott. Visszahuppantam az eredeti pozíciómba és a kezembe kaptam a levelet majd körbeforgatta a feladót keresve. Ahogy megláttam egy pillanatra kihagyott a szívverésem majd ijedtemben lendületből hajítottam be a sarokba.
- Édes istenem ez nem lehet. - suttogtam és a telefonom után kaptam. Az első számot tárcsáztam, ami eszembe jutott.
- Igen? - szólt bele Mina.
- Gyere gyorsan. Baj van! - suttogtam tovább.
- Egy 10 perc és ott vagyok, tarts ki! - kiabálta a telefonba majd letette. Magam mellé tettem a készüléket és felhúzott térdekkel meredtem magam elé. Nem lehet igaz. Pedig már annyira reménykedtem, hogy semmi. Erre most itt ez a levél. Vajon mi van benne? Visszautasítottak? Á akkor nem küldenek levelek. Akkor meg .... ? Az nem lehet. Lehetetlen.
- Na, itt vagyok! Mi a baj? - rontott be Mina.
- De gyors voltál. - néztem rá értetlenül. - Rohantál?
- Szerinted? - támaszkodott meg a térdén. - Na mi van?
- Az ott! - mutattam a sarok felé.
- He? - vonta fel a szemöldökét.
- Ott van a sarokban.
Barátnőm értetlenül indult meg a sarok felé majd egy kis kutakodás után megtalálta az említett dolgot.
- Egy levél miatt pánikoltál be? - emelte fel majd a homlokára csapott.
- Nézd, meg honnan van! - salapáltam felé. Megfordította a levelet majd kerek szemekkel nézett a levélre utána rám.
- Ez most? - értetlenkedett.
- Szerintem igen. - húztam még kisebbre magam.
- De ez .... Marha jó! - visított fel majd az ágyra ugrott és az orrom alá dugta a levelet. Remegő kézzel fogtam meg majd elkezdtem feltépni a borítékot. Ahogy a végére értem kihúztam a levelet, széthajtottam és elkezdtem olvasni.
Kedves Yoo Eunshin
Ezennel örömmel értesítjük, hogy a  Exo nevű banda manager asszisztensi állásra való jelentkezését elfogadtuk. Továbbá értesítjük, hogy a szerződés aláírására és további információk átadására 2015. 07. 17.-én kerül sor 13:00-kor a Fsz. 13-as irodában. 
Üdvözlettel: Az ügynökség.
- Na, mit írnak? - kapta ki a kezemből a pársoros levelet.
- Megkaptam az állást. - nyögtem ki.- Holnap kell bemennem.
- Eunjae ez király. - borult a nyakamba, de én még mindig halálra vált arccal ültem. - Nem is örülsz neki?
- Nem. - adtam az egyszavas választ.
- Nem baj. Megyünk ruhát venni, mert mostantól Yoo Eunshin vagy.  - ugrott fel az ágyról és engem is húzott maga után.
- Én is ettől féltem. - suttogtam.
Megint itt vagyok az épület előtt, hogy olyat tegyek, amit előbb vagy utóbb úgy is meg fogok bánni.
- Menj már! - lökött az ajtó felé Mina.
- De ...
- Nincs, de. Indíts! - parancsolt rám. Élesen szívtam be a levegőt és benn tartottam, ahogy beléptem az épületbe.
- Megint te? - támadott le megint a biztonsági.
- Van behívóm. - lebegtettem meg az orra előtt a darab papírt mielőtt megint letaperol.
- Jól van, menj. - intett majd visszaült a helyére. A papíromat szorongatva vettem célba az ismerős 13-as irodát. Halkan kopogtattam az ajtón mire az magától kinyílt. Ezek szerint már vártak.
- Gyere beljebb. - kapta fel a fejét ugyan az a nő aki a múltkor felvételiztetett. Óvatosan bezártam magam mögött az ajtót majd levetettem magam a székre.
- A nevem Song Hae Eun. - nyújtotta felém a kezét. - Itt is lenne a szerződés. Csak nyugodtan olvasd át és ha bármi kérdésed lenne tedd fel. - fonta össze az ujjait maga előtt az asztalon. A kezembe vettem a papírokat és olvasgatni kezdtem.
- Na, valami kivetés vagy kérdés.
- Nincs, vagyis egy lenne. - tettem le és a toll után nyúltam. - Mért én?
- Meglepő kérdés. De az önéletrajza is megfelelt és a felvételikor jelen lévő bandatagnak elnyerted a tetszését.  - mondta miközben elém tett egy tollat.
- É... értem. - dadogtam majd aláfirkantottam a szerződést ügyelve arra, hogy csak véletlenül se a saját nevemet írjam.
- Köszönöm. - húzta el előlem a papírokat. - Szóval ismertetném a feladataidat. Elsősorban a sajtónak és egyéb más hírközlő forrásnak információkat kiadnod tilos! Remélem ez érthető.
- Természetesen. - bólintottam.
- Továbbá. Ezt az állást azért írtuk ki mert a banda managerének egyre több a dolga ahogy a srácok törnek felfelé és így nem ér mindenhova oda a keze. A srácok pedig kezdenek úgymond elvadulni. Ezért hogy ellenőrizni tudjuk őket és hogy a managernek ne kelljen annyit szaladgálnia te leszel a közvetítő a srácok felé.
- Eddig rendben. De én hogy tudnám ellenőrizni a srácokat? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen természetesen erre is van megoldás. Azért írtuk ki ezt az állást csak férfiaknak, mert ahhoz, hogy ellenőrizni tudd a srácokat be fogsz költözni a kollégiumukba. - na, ez volt az a pont ahol ki akarok szaladni az épületből, hazáig futni és bebújni az ágyam alá, örökre.
- M... mi? - pislogtam értetlenül.
- Pontosan. Holnap reggeltől ott fogsz lakni velük. Valami ellenvetés? - mondta miközben az asztalfiókjába nyúlt.
- Nem, nincs.
- Helyes. Akkor itt az igazolókártyád. - tolta elém. - Holnap reggel a manager az itt az épület előtt fog várni pontban nyolckor. Ne késs! - kezdte el rendezgetni a papírokat jelezve ezzel, hogy vége a tájékoztatónak.  Fogtam magam és a kis kártyámat majd kisiettem az épületből. Mina már az utca túloldalán toporzékolt.
- Na, mi van? - lelkesedett fel, ahogy odaértem.
- Költöznöm kell. - daráltam.
- Hova? - értetlenkedett.
- A kollégiumba.
- Az Exo-hoz? - csúszott fentebb a hangja.
- I... igen. - dadogtam.
- Jeeeeeeee. - visított.
- Nem. - suttogtam.
- Gyere, pakolunk. - indultunk el a haza vezető úton.
Tegnap este anyának sikeresen adagoltam, hogy a kaptam egy állást, de ahhoz el kell költöznöm egy kis időre. Anya ennek örömére pezsgőt bontott, hogy megszabadul a mindennapos zajtól és, hogy végre felnőtté értem. Ja, a mesélésből csak azt hagytam ki, hogy a nap huszonnégy órájában fiúnak kell lennem és fiúkkal kell laknom, mindezt egy fogadás miatt. Köszi, anyu tényleg felnőtté értem.
7:30-van és itt állok a szobámban egy hatalmas bőrönddel a kezemben teljes harci díszben. A tükörből egy új ember bámul rám. A kinézetemből kiindulva lassan én is elhiszem, hogy fiú vagyok. Mina-nak hála most úgy nézek ki mit egy újonnan debutáló együttes tagja. Remek. Egy hatalmas sóhaj után megragadtam a bőröndömet és a bejárat felé kezdtem cibálni. Viszlát, normális élet.
 Az oda vezető út nem volt több 20 percnél. Hatalmas  léptekkel közeledtem az ügynökség felé. Ahogy a felvételiztető hölgy is elmondta egy magas, sötétbarna hajú, viszonylag fiatal férfi állt az épület előtt.
- Jó reggelt. - álltam meg pár méterre tőle.
- Áh te lennél az új segéd. - fordult felém mosolyogva. - Lee Seung Hwan  vagyok.  - nyújtotta felém a kezét.
- Yoo Eunshin. - fogtam meg a kezét.  - Örülök a találkozásnak.
- Úgy szint. Indulhatunk? - intett a parkoló felé.
- Persze. - mondtam beletörődve a sorsomba és követtem őt.